– Tarcal
Mestervölgy Dűlő (Tarcal)
A történelmi Mézesmál része volt a múltban. A Mestervölgy elődje a nagy kiterjedésű és egyúttal középkori eredettel bíró tarcali Remete, vagy Nagyremete szőlő volt, amely tokaji Szűz Mária pálos kolostor tulajdonát képezte 1476−1526 között. Nevét is a pálosok másik elnevezése után, a remete-rend után kapta. Rövid ideig váruradalmi birtok volt, majd protestantizmus gyors tokaj-hegyaljai elterjedését követően lett gyülekezeti birtok.
A Mestervölgy ugyanakkor összefüggésben állt a Tar Balázs (vinea Tar Balas) nevű szőlőterület múltjával, habár a szőlőbirtok összeírások mindig is azt tüntették fel, hogy Mestervölgy része volt. A kisnemesi származású Tar Balázs a 15−16. század fordulóján módos debreceni borkereskedő volt, akinek a Szerémség mellett a Hegyalján is voltak szőlőbirtokai. Neve 1522-ben fordult elő utoljára, amikor is, mint Tarcal mezőváros határában a Mézesmálon birtokolt szőlőket. Halálát követően, még a mohácsi vészt megelőzően szőlője az akkori még Szapolyai kezében lévő tokaji váruradalomhoz tartozott. Majd ezután a Habsburg uralom alá került 1540-ben, akik még ugyanebben az évben a Serédy famíliának adományozták tokaji uradalmat. A Tar Balázs szőlő név egészen a 18. század elejéig létezett, és 1599−1711 között a Rákóczi család birtokát képezte. Majd azt követően eltűnt az összeírásokból, és beolvadt a Mestervölgy dűlő be.
Az első említés
A Mestervölgy első, igazi konkrét említése 1550-ben történt. Eredendően a tarcali protestáns (akkor még lutheri hitvallású) iskolamesterek (magister/magistri scholarum/scholae) szőlője volt. Innen a Mestervölgy elnevezés is. Fontos tudni, hogy 1561-ben Tarcalon zajlott le egy fontos zsinat, amelyben a tokaji-hegyaljai települések lakossága a lutheri helyett a kálvinista hitelvek követésében döntött. A 17. század elejéig a Mestervölgy elsősorban protestáns egyházi és uradalmi birtokban állt. A nevezett század elején Rákóczi Zsigmond későbbi erdélyi fejedelem is jelentős szőlőterületet vásárolt családja számára a Mestervölgyén. A 17. század közepén egyre több nemesi és városi polgár lett ott birtokos, elsősorban azért, mert haszonbérletbe vettek több szőlőterületet az uradalomtól, amelyet néhány évvel később meg is vásároltak. Ezek közül a legjelentősebb az erdélyi gyökerű Kemény, valamint a Bónis, a Gönczy, a Hoper, a Kovács és a Tokaji nemesi család volt.
Az 1670. évben a Wesselényi összeesküvés bukása után, az udvar csak két szőlőterületet kobzott el a Mestervölgyén: nemes Bónis Ferenc, Gönczy András, Kovács Mihály és Tokaji János szőlőit. A református prédikátorság szőlőjét ugyancsak konfiskálták, azaz elkobozták. A két nevezett nemesember és az egykori prédikátorság szőlői a tarcali katolikus plébánia, valamint az udvarhoz hű nemesi famíliák birtokába kerültek. 1675-ben pedig az udvar a Kemény család szőlőbirtokaira tette rá a kezét, mivel a nevezett família kihalt. Ez idő tájt különböztettek meg Hosszú-, Kis- és Nagy-Mestervölgy részt a területen, de az összeírások csak nagy ritkán tértek ki e megkülönböztetésre.
A Rákóczik
1699-ben a Rákóczi család fejedelmi felosztotta egymás között a hegyaljai szőlőbirtokokat. Így a Mestervölgy egy része Rákóczi Julianna (1672−1717) és férje, Aspremont Ferdinánd (1643−1708) gróf tulajdonába került, míg a megmaradt rész II. Rákóczi Ferenc (1676−1735) tulajdonát képezte a továbbiakban. A Rákóczi szabadságharc idején 1707-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem utasítására Krucsay Márton jószágigazgató összeírta a tarcali szőlőbirtokokat. Ekkor a Mestervölgyén a legjelentősebb birtokosok az Aszalay, a Babócsay, a Barkóczy, a Bárczy, a Bercsényi, a Czimmermann, az Ecsedy, az Enyedy, a Fáy, a Gajáli, a Gáspárdy, a Haller, az Isépy, a Király, a Lángh, az Olcsváry, a Püspöki, a Rákóczi, a Recsky, a Sennyey, a Széchy, a Szentiványi, a Szepessy, a Tasnádi, a Tárkányi, a Tőrös, a Trombitás, a Váradi, a Ványai és a Vécsey arisztokrata, valamint köznemesi családok voltak.
1711-ben a Bercsényi, a Barkóczy, az Olcsváry, a Szepessy és a Tárkányi család szőlőit az udvar elkobozta, majd néhány évvel később haszonbérletbe adta ki több nemesi családnak. Ekkor tett szert a Mestervölgyén szőlőbirtokra a Komjáthy, a Lónyay, a Mudrány, az Orczy, a Ráday, a Roxer/Rókusfaly, a Szirmay, és a Torday família. Ezen túlmenően szőlőbirtokos volt még a kassai jezsuita rendház és kollégium is. A 18. század közepére a Barkóczy család visszaszerezte korábban elkobzott birtokait a Mestervölgyén, és az egyik legnagyobb birtokossá vált. A Bárczy család szőlőit pedig a szabadságharcot követő elkobzások nem érintették. A 20. század közepéig a Mestervölgy legnagyobb birtokosai a Barkóczyak, illetve örököseik, valamint a református és katolikus egyházak voltak.
A Mestervölgyből a 1615-ben vált ki a Nyavalya, illetve 1701-ben Hosszú szőlő, amelyeken zömmel főnemesi birtokban álló szőlőterületek voltak.
Myrtus Pince területe a Mestervölgy Dűlőben
Méret: 0,25 ha
Telepítve: 1986
Fajta: Furmint
Borok a Mestervölgyből
A területet 2016-ban vásároltuk, egy drasztikus megfiatalítást követően ebben az évjáratban pezsgőt készítettünk belőle. Sajnos napjainkra nem maradt belőle. Jelenleg elérhető bor a területről egy 2020 Tokaji Furmint, száraz.