Vigyorgó-dűlő
Terület: 2 hektár
Fajták: Furmint 90%, Sárga Muskotály 10%
Telepítve 1995-ben, térállás 240 cm.
Birtokunk fő dűlője. Nyugati fekvésű szőlő tábla, viszonylag nagy meredekséggel. Ezen a területen kezdtük a borászkodást 2008-ban. Családi örökség.
Furmint májusban
Vigyorgó-Kövesd (Tarcal)
A történelmi Mézesmál szőlőhegy része. Eredendően a tarcali Kövesd szőlő nyugati-délnyugati részét képezte, és a Rákóczi szabadságharcot követő években vált ki. Gyakorlatilag a Vigyorgó történelme szorosan összefüggött a Kövesd szőlő, később szőlőhegy birtoklásával. A Kövesd szőlőt 1565-ben említették meg először a források, mint a tokaji váruradalom szőlőjét. Nevét köves-törmelékes talaj után kapta.
A Kövesd a 17. század közepén kezdett felaprózódni, ekkor különböztettek meg Kis-, és Nagy-Kövesd nevű részeket. Sőt az 1675 körül vált ki a történelmi Kövesd keleti, illetve délkeleti részéből a Temető nevű szőlőterület, amely a 18. század első évtizedeiben tovább aprózódott Kis, és Nagy-Temető nevű részekre. A történelmi Kövesd birtokosai elsősorban közrendű emberekből álltak, de a 17−18. század több városi (kassai) polgár és köz-, illetve főnemesi családnak is voltak ott szőlőbirtokai. Így a tulajdonosai között találtuk, mint pl. a Buttler, a Gilányi, a Komáromy, a Ketzer/Keczer, a Máriássy, a Murányi, a Szepesi, a Szirmay, a Vécsey, és a Zimmermann nemesi famíliákat, valamint a római katolikus egyházat is.
A Vigyorgó nevének eredete onnan magyarázható, hogy a régiek szerint olyan jól érezte magát ott a szőlő, hogy rávigyorgott a gazdájára. Első ismert említése 1727-ben történt Tarcal mezőváros könyvben, mint a Kövesden fekvő Vigyorgó szőlő néven. Ekkor elsősorban mezővárosi közrendűek, jobbágyok és a református egyház birtokában álló szőlői díszlettek a Vigyorgón. A 18. század közepén a birtokosi szerkezetében lényegi változás nem történt. Sőt ez a birtok állapot maradt fenn egészen a 20. század közepéig.