Menü Bezárás

2017 Aszú 6 puttonyos

12 500 Ft

Tokaji Édes Fehér Borkülönlegesség
Vigyorgó-Dűlő

Alkohol: 10% vol.

Cukor: 210 g/l

Sav: 9.3 g/l.

Űrtartalom: 50 Cle

Kategóriák: , Címkék: , , , , , , , , ,

2017 Kimagasló évjáratából szemenként szüretelt borkülönlegessége.

A tökéletes aszúszemekből és furmint alapbor felhasználásával készült 6 puttonyos aszú.

A 200 g/l feletti maradék természetes cukor tartalmat határozott savak tartják egyensúlyban.

Karaktere az évjárat melegségét hordozza magán.

Igazi klasszikus, évtizedes érlelési potenciállal.

Myrtus Pince:

Terület: 3 hektár Tarcalon a Vigyorgó, Mester-völgy és a Lestár-dűlőkben és Mádon a Betsek-dűlőben.
Fajták: Furmint, Hárslevelű, Muskotály.

Egy palack bor. Nem egy egyszerű termék, amit üvegbe töltünk, majd lezárunk, hanem több évtized munkája és tapasztalata. A szőlészé. Aki eltelepítette és termővé tette a szőlőt, művelte azt, hogy a borász keze alá mindig a lehető legjobb alapanyag kerülhessen. A borászé, aki az évek során megismerte a fajták és a dűlők természetét és megadta a lehetőséget a szőlőnek hogy minél szebb bor válhasson belőle. Ezek a tapasztalatok és az ezzel járó munka kerülnek egy palack borba.

A szülők által alapított a tokaji Kopasz-hegy lábánál fekvő birtokot 2008-ban vettük át és alapítottuk meg a Myrtus Pincét. Ebben az évben készültek első boraink. A birtok a tarcali pincesoron fekszik. Célunk szép, jó egyensúlyú borok készítése a tokaji borok szeretőinek.


Az Aszú rövid története:

A tokaji aszú vagy röviden aszú a Tokaji borvidéken előállított aszúbor, vagyis aszúsodott szőlő felhasználásával készített desszertbor, borkülönlegesség. A tokaji borok közül a leghíresebb. Évszázados technológia alkalmazásával készül, amelynek alapja az aszúsodott szőlőszemek késői szüretelése és az ezt követő különleges borkészítési eljárás.

A legenda szerint az aszúbor készítését Szepsi Laczkó Máté, Lorántffy Zsuzsanna udvari papja, majd később erdőbényei prédikátor találta föl, aki a fejedelemasszony sátoraljaújhelyi Oremus szőlőjének terméséből készítette az első aszúbort, és azzal mint húsvéti borral lepte meg úrnőjét. E történeti adat hitelességét Kazinczy Ferenc feljegyzése erősíti meg, amelyben Kazinczy Pétert, a fejedelemasszony jószágigazgatóját nevezte meg az említett történelmi adat forrásául. A legendát azóta hitelt érdemlően cáfolta Zelenák István történész.

A valóság az, hogy már jóval korábban, a XVI. század első felében készülhetett aszúbor a vidéken. A jelenleg ismert legkorábbi említése a Garay család egy örökleveléből származik 1571-ből.

Vigyorgó-dűlő (Tarcal)

Ugyancsak a történelmi Mézesmál szőlőhegy része. Eredendően a tarcali Kövesd szőlő nyugati-délnyugati részét képezte, és a Rákóczi szabadságharcot követő években vált ki. Gyakorlatilag a Vigyorgó történelme szorosan összefüggött a Kövesd szőlő, később szőlőhegy birtoklásával. A Kövesd szőlőt 1565-ben említették meg először a források, mint a tokaji váruradalom szőlőjét. Nevét köves-törmelékes talaj után kapta. A Kövesd a 17. század közepén kezdett felaprózódni, ekkor különböztettek meg Kis-, és Nagy-Kövesd nevű részeket. Sőt az 1675 körül vált ki a történelmi Kövesd keleti, illetve délkeleti részéből a Temető nevű szőlőterület, amely a 18. század első évtizedeiben tovább aprózódott Kis, és Nagy-Temető nevű részekre. A történelmi Kövesd birtokosai elsősorban közrendű emberekből álltak, de a 17−18. század több városi (kassai) polgár és köz-, illetve főnemesi családnak is voltak ott szőlőbirtokai. Így a tulajdonosai között találtuk, mint pl. a Buttler, a Gilányi, a Komáromy, a Ketzer/Keczer, a Máriássy, a Murányi, a Szepesi, a Szirmay, a Vécsey, és a Zimmermann nemesi famíliákat, valamint a római katolikus egyházat is.
A Vigyorgó nevének eredete onnan magyarázható, hogy a régiek szerint olyan jól érezte magát ott a szőlő, hogy rávigyorgott a gazdájára. Első ismert említése 1727-ben történt Tarcal mezőváros könyvben, mint a Kövesden fekvő Vigyorgó szőlő néven. Ekkor elsősorban mezővárosi közrendűek, jobbágyok és a református egyház birtokában álló szőlői díszlettek a Vigyorgón. A 18. század közepén a birtokosi szerkezetében lényegi változás nem történt. Sőt ez a birtok állapot maradt fenn egészen a 20. század közepéig