Történhet bármi a világban, a természet nem billen ki a körforgásból. 2020 április közepére minden tőke levélbe szökkent, a karok lekötve. Minden évjáratban rácsodálkozom a megújulásra ezekben a szép tavaszi hónapokban. A pár hete még tetszhalál állapotban levő tőkék egyszer csak könnyezni kezdenek, ahogy újra indul bennük az élet. Ettől kezdve követelik maguknak a törődést. Időben odaérni leválogatni a plusz hajtásokat, kordában tartani a vendég növényeket, védeni a betegségektől. Teher, de édes teher.
A kép a tarcali Vigyorgó-dűlőben készült. 2020 április 14-én. 2020 Tavasz Myrtus Pince
Az idei tél nem hozta meg a várt hidegeket. Nagyon kevés hó esett, és pár napnál tovább nem is maradt meg. A szezonban a tokaji sípálya nem is üzemelt. Emiatt sok helyen állva maradt a perje,nem rothadt el a hótakaró alatt.
A metszéssel láthatólag időben végzett mindenki, kivéve azt a néhány szőlősgazdát, akik átgondolták a további művelést a kialakult felvásárlási árak tükrében.
A támberendezés is egyenesen áll a területeken, a következő lépés a tavalyi száraz borok palackozása.
2020 tavasz myrtus
Vigyorgó-dűlő
Tarcal
A történelmi Mézesmál szőlőhegy része. Eredendően a tarcali Kövesd szőlő nyugati-délnyugati részét képezte, és a Rákóczi szabadságharcot követő években vált ki. Gyakorlatilag a Vigyorgó történelme szorosan összefüggött a Kövesd szőlő, később szőlőhegy birtoklásával. A Kövesd szőlőt 1565-ben említették meg először a források, mint a tokaji váruradalom szőlőjét. Nevét köves-törmelékes talaj után kapta. A Kövesd a 17. század közepén kezdett felaprózódni, ekkor különböztettek meg Kis-, és Nagy-Kövesd nevű részeket. Sőt az 1675 körül vált ki a történelmi Kövesd keleti, illetve délkeleti részéből a Temető nevű szőlőterület, amely a 18. század első évtizedeiben tovább aprózódott Kis, és Nagy-Temető nevű részekre.
A történelmi Kövesd birtokosai elsősorban közrendű emberekből álltak, de a 17−18. század több városi (kassai) polgár és köz-, illetve főnemesi családnak is voltak ott szőlőbirtokai. Így a tulajdonosai között találtuk, mint pl. a Buttler, a Gilányi, a Komáromy, a Ketzer/Keczer, a Máriássy, a Murányi, a Szepesi, a Szirmay, a Vécsey, és a Zimmermann nemesi famíliákat, valamint a római katolikus egyházat is.
A Vigyorgó nevének eredete onnan magyarázható, hogy a régiek szerint olyan jól érezte magát ott a szőlő, hogy rávigyorgott a gazdájára. Első ismert említése 1727-ben történt Tarcal mezőváros könyvben, mint a Kövesden fekvő Vigyorgó szőlő néven. Ekkor elsősorban mezővárosi közrendűek, jobbágyok és a református egyház birtokában álló szőlői díszlettek a Vigyorgón. A 18. század közepén a birtokosi szerkezetében lényegi változás nem történt. Sőt ez a birtok állapot maradt fenn egészen a 20. század közepéig.