2021 Tokaji Sárgamuskotály Kései édes – „Vigyorgó-dűlő”
Oltalom alatt álló eredet megjelölésű késői szüretelésű édes bor
2021 forró nyarának gyümölcse. A szőlő kirobbanó aromái és a botrytisz fűszere teszik különlegessé a Vigyorgó-dűlő Sárgamuskotályát.
Párosítható salátákhoz, aszalt gyümölcsökhöz és desszertekhez. Ajánlott fogyasztási hőmérséklet 13 celsius fok.
Készült: 350 palack
Utolsó palackok!
Termőhely: Tarcal, Vigyorgó-dűlő,
Méret: 2 ha
Telepítve: 1995
Fajta: Sárgamuskotály
Szulfitokat tartalmaz
FHA JPKL
Myrtus Pince:
Terület: 3 hektár Tarcalon a Vigyorgó, Mester-völgy és a Lestár-dűlőkben és Mádon a Betsek-dűlőben.
Fajták: Furmint, Hárslevelű, Muskotály.
Egy palack bor. Nem egy egyszerű termék, amit üvegbe töltünk, majd lezárunk, hanem több évtized munkája és tapasztalata. A szőlészé. Aki eltelepítette és termővé tette a szőlőt, művelte azt, hogy a borász keze alá mindig a lehető legjobb alapanyag kerülhessen. A borászé, aki az évek során megismerte a fajták és a dűlők természetét és megadta a lehetőséget a szőlőnek hogy minél szebb bor válhasson belőle. Ezek a tapasztalatok és az ezzel járó munka kerülnek egy palack borba.
A szülők által alapított a tokaji Kopasz-hegy lábánál fekvő birtokot 2008-ban vettük át és alapítottuk meg a Myrtus Pincét. Ebben az évben készültek első boraink. A birtok a tarcali pincesoron fekszik. Célunk szép, jó egyensúlyú borok készítése a tokaji borok szeretőinek.
Sárgamuskotály:
A leírásokban a legkorábban említett fajták egyike. Középerős növekedésű, hajtásai elfekvőek. Termése fajta jelleges íz- és illatjegyekkel rendelkezik, savai jól beérten is szépek maradnak. Levele szeldelt, fűrészesen fogazott szélű. Betegségekkel szemben ellenálló képessége nagyon gyenge. Mély rétegű, tápanyagokban gazdag, jó vízgazdálkodású talajokon érzi legjobban magát. Bora finom illatú, zamatú, gyakran lágy. Ha idejében szüretelik, savai finomak. Édes bor is készíthető belőle, ilyenkor az édesség az ízeket részben elfedi. Kitűnő házasítási alapanyag.
Vigyorgó-dűlő
Tarcal
A történelmi Mézesmál szőlőhegy része. Eredendően a tarcali Kövesd szőlő nyugati-délnyugati részét képezte, és a Rákóczi szabadságharcot követő években vált ki. Gyakorlatilag a Vigyorgó történelme szorosan összefüggött a Kövesd szőlő, később szőlőhegy birtoklásával. A Kövesd szőlőt 1565-ben említették meg először a források, mint a tokaji váruradalom szőlőjét. Nevét köves-törmelékes talaj után kapta. A Kövesd a 17. század közepén kezdett felaprózódni, ekkor különböztettek meg Kis-, és Nagy-Kövesd nevű részeket. Sőt az 1675 körül vált ki a történelmi Kövesd keleti, illetve délkeleti részéből a Temető nevű szőlőterület, amely a 18. század első évtizedeiben tovább aprózódott Kis, és Nagy-Temető nevű részekre. A történelmi Kövesd birtokosai elsősorban közrendű emberekből álltak, de a 17−18. század több városi (kassai) polgár és köz-, illetve főnemesi családnak is voltak ott szőlőbirtokai.
Így a tulajdonosai között találtuk, mint pl. a Buttler, a Gilányi, a Komáromy, a Ketzer/Keczer, a Máriássy, a Murányi, a Szepesi, a Szirmay, a Vécsey, és a Zimmermann nemesi famíliákat, valamint a római katolikus egyházat is.
A Vigyorgó nevének eredete onnan magyarázható, hogy a régiek szerint olyan jól érezte magát ott a szőlő, hogy rávigyorgott a gazdájára. Első ismert említése 1727-ben történt Tarcal mezőváros könyvben, mint a Kövesden fekvő Vigyorgó szőlő néven. Ekkor elsősorban mezővárosi közrendűek, jobbágyok és a református egyház birtokában álló szőlői díszlettek a Vigyorgón. A 18. század közepén a birtokosi szerkezetében lényegi változás nem történt. Sőt ez a birtok állapot maradt fenn egészen a 20. század közepéig.
2021 Tokaji Sárgamuskotály kései – „Vigyorgó-dűlő”
Myrtus Pince. Borrendelés és Bor Házhoz szállítás