A Tokaj-hegyaljai borvidék vagy Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék (röviden Hegyalja, Tokaj-Hegyalja vagy Tokaji borvidék) a világ első eredet védett borvidéke 1737 óta. Magyarország északkeleti részén, a Zempléni-hegység déli, délkeleti lábainál található. Területe 5900 hektár. Az UNESCO Világörökség Bizottsága mint kultúrtájat 2002-ben felvette a világörökségi listára..
A Tokaj-Hegyalja elnevezés Tokaj városáról és az eredetileg csak Hegyalja nevű környező vidékről kapta a nevét. A magyar Hegyalja elnevezést már a 16. században használták. A térség latin Districtus Submontaneus, azaz „Hegyaljai Kerület” neve később közigazgatási beosztásként is feltűnt. Tokaj várát a 16-17. században Európa-szerte ismerték, ezért a külföldi borkereskedők a „tokaji bort” keresték az egész Hegyalján, és a vidék Európa-szerte mint „Tokaj hegyvidéke” (latinul Montium vitiferorum Tokaiensis, németül Tokayer Gebürg, Tokajer Wein-Gebürg) néven vált ismertté. Ez lassanként a magyarországi szóhasználatban is polgárjogot kapott, és a területet a 18. századtól kezdve Tokaj-Hegyaljának kezdték nevezni, a hivatalos Hegyalja név mellett. Ez utóbbit csak a 20. század elejétől váltotta fel hivatalosan is a Tokaj-Hegyalja név
A Tokaj-hegyaljai borvidék 87 km hosszúságban és 3–4 km szélességben foglal helyet 5900 hektárnyi területen, három jellegzetes hegy, az abaújszántói és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy, valamint a tokaji Kopasz-hegy közötti háromszögben, 28 település határában.
Tokaji borvidék települései
Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Makkoshotyka, Mád, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
Szlovákiába átnyúló történelmi területek: Újhely, Kistoronya, Szőlőske. Kb 178 ha.
Szlovákok szerinti terület: Kistoronya, Nagytoronya, Csörgő, Szlovákújhely, Szőlőske, Nagybári, Csarnahó, melyek együttesen 698,1 ha-t tesznek ki
Szőlőfajták
A szőlőterületek kb. 60%-án a tüzes, savas borairól ismert bőtermő Furmintot termesztik. A legjobb és legtöbb aszúszemeket adja a tokaji fajták közül. A Hárslevelű fagy- és aszályérzékenysége miatt csak a területek 30%-án termesztett illatos, elegáns, fajtajelleges bort adó fajta. A Furmintnál lágyabb bora van.
Az előbbiekkel ellentétben, a következő fajta, a Sárga muskotály nem hungarikum. Bora rendkívül illatos, muskotályos. Egy ígéretes fajta a Zéta (régen Oremus), amely a Furmint és a Bouvier fajták keresztezésével keletkezett. Korai érése és jó aszúsodási hajlama miatt érdemes rá odafigyelni, annak ellenére, hogy nehéz termeszteni, betegségekre való érzékenysége miatt.
A Kövérszőlő kedvelt fajta volt a borvidéken, nem véletlen, hogy manapság újra felkarolják ennek az erdélyi eredetű, illatos bort adó szőlőfajtának a termesztését.
1. Furmint 60-70%
Elsősorban a Kárpát-medencében alkot fajtacsoportot (Piros, Változó és Fehér furmint), amelyből Hegyalján a Fehér furmint klónjai fordulnak elő. Kilenc alfajtája ismert, többségük azonban kiszorult az ültetvényekből. Tőkéje erős növekedésű, kevés, hosszú, felfelé növő vesszőt nevel. Levele alig tagolt, legfeljebb karéjos, fűrészesen fogazott szélű. Fürtje középnagy, hengeres, bogyói gömbölyűek. Késői, október második felében érő fajta, nagyon jól aszúsodik. Tokaj-Hegyalja fő fajtája, a Tokaji Aszú és Szamorodni nagyrészt ebből a szőlőből készül. Németországban Mosler, Franciaországban Tokay néven ismerik. Bora közepes illatú, kemény, testes, tüzes, robosztus. Jól érlelhető.
2. Hárslevelű 30-25%
Régi hegyaljai fajta. Hajtása szintén felfelé törő, levele kerekded, csipkés szélű. Fürtje jellegzetesen hosszú, laza, vége olykor fecskefarkszerűen elágazik. Szintén erős növekedésű, érése a Furminthoz hasonlóan kései. Töppedésre, aszúsodásra hajlamos, termése karakteres aromaanyagokkal rendelkezik. Szárazságra, lisztharmatra és atkára érzékeny, csak megfelelő fekvésekben érzi jól magát. Napjainkban szelektált klónjait termesztik. A német nyelvterületen Lindenblattrige néven ismert, egyéb elnevezései Lipovina, Garsz levelju, Feuilles de tilleul.. Hazánkban Tokaj-Hegyalja második jellegzetes fajtája a termőterületek 30%-át foglalja el a fajta. Bora finom hársméz illatú és zamatú, játékos, élénk savú, minerális.
3. Sárga muskotály 5%
A leírásokban a legkorábban említett fajták egyike. Középerős növekedésű, hajtásai elfekvőek. Termése fajtajellegzes íz- és illatjegyekkel rendelkezik, savai jól beérten is szépek maradnak. Levele szeldelt, fűrészesen fogazott szélű. Betegségekkel szemben ellenálló képessége nagyon gyenge. Mély rétegű, tápanyagokban gazdag, jó vízgazdálkodású talajokon érzi legjobban magát. Bora finom illatú, zamatú, gyakran lágy. Ha idejében szüretelik, savai finomak. Gyakran utólag édesítik, ilyenkor az édesség az ízeket elfedi. Kitűnő házasítási alapanyag.
4. Zéta (Oremus) 3%
Bouvier és furmint keresztezésével 1951-ben nemesítették. Középerős növekedésű, középvastag vesszőket nevel. Levele a Furmintéhoz hasonlít jobban karéjos, fűrészes szélű. Elsősorban korai érésével és aszúsodó képességével tűnik ki. Szeptember második felében a Furmintnál négy-hat héttel korábban érik. Korábban Oremusnak nevezték, idővel azonban a Zéta név lett elfogadott.
5. Kövérszőlő 1%
Fehérszőlő néven Tokaj-Hegyalja egyik legrégibb fajtája volt, de a filoxéravészt követően szinte teljesen kiszorult a termesztésből. 1998-ban szerzett állami minősítést, de a közeljövőben várhatóan a telepítésre ajánlott fajták közé kerül Tokaj-Hegyalján. Vegetatív, erős növekedésű fajta. Lombja haragoszöld, levele fűrészes szélű. Fürtje középnagy, ágas, laza, bogyója gömbölyű, közép nagy. Rothadásra különösen érzékeny, ezért telepítése szellős helyeken ajánlott. Fagy- és szárazságtűrő képessége jó. A Furmintnál 10-14 nappal korábban érik. Sok és jó minőségű aszút terem.
6. Kabar (Tarcal 10) 1%
Új fajta, Bouvier hárslevelű keresztezés, a tarcali kutató intézetben lett nemesítve. Mindössze pár éve lett államilag elismert fajta. Jól aszúsodik, zétával ellentétben jó minőségű száraz fajtabor is készíthető belőle. Általában október elejére éri el a teljes érettséget. Tőkéje kevés hajtást nevel, ebben a hárslevelű fajtához hasonlít. Levele haragoszöld. Jó cukorgyűjtő képességekkel rendelkezik, jól aszúsodik, azonban vastagabb bogyóhéja miatt a kész aszúszemek a későbbi csapadékosabb időjárásra kevésbé érzékenyek
Gohér
A Tokaji Borvidék jelenleg nem hivatalos fajtája, de Szikszai is említi, tehát a XVI. században már bizonyíthatóan termesztették. Korai érésű, magyar eredetű fajta. Tőkéje középerős növekedésű, levele tagolatlan vagy karéjos, fűrészes-csipkés szélű. Fürtje nagyon laza, középhosszú, bogyói oválisak, közép nagyok. Termőképessége kicsi, ezért jól termékenyítő fajtákkal vegyesen kell telepíteni. Töppedésre, aszúsodásra rendkívül hajlamos. Fagyra kissé, szárazságra kevésbé érzékeny. Újbóli termesztésbe vonására kísérletek folynak Hegyalján.
Domborzat kialakulása:
A Tokaji borvidék et (más néven Zempléni-hegységet) alacsony alföldi tájak választják el környezetétől. nyugaton a Hernád-vonal szerkezeti árka, keleten a Bodrog éles választó. Kialakulásában több száz vulkán vett részt, igen változatos alapkőzet rétegeket létrehozva. Mindkét vonal mentén a vulkáni anyag gyorsan a mélybe süllyed, és miocén, pliocén, pleisztocén üledék fedte be. A „szabályos vulkáni kúpok” nem eredeti formák, hanem romvulkánok. Míg a hegység nyugati, egységes, zárt peremét legfeljebb szűk völgyek tagolják, addig a keleti oldalán az északnyugat–délkeleti csapású (Szamos-vonal) széles beöblösödések, félmedencék (Bózsva-völgy, Erdőbényei-völgy) mélyen benyúlnak a hegység testébe. A hegység észak–déli irányban az országhatártól Tokajig 52 km hosszúságban nyúlik el, legnagyobb szélességét (34 km-t) Sátoraljaújhely–Vizsoly magasságában éri el. Innen dél felé fokozatosan keskenyedik. déli határát Tokaj–Tarcal–Szerencs–Legyesbénye–Újvilág-puszta vonal jelzi. Területe 1366 km2.
A hegység az Észak-magyarországi-középhegység utolsó tagja, nagymértékben különbözik a többi vulkáni hegységünktől.
– A legszembetűnőbb eltérést a hegység észak-déli irányú csapása jelenti, amelyet BALLA Z. (1980) szerint egy mikrolemez önálló szubdukciójának vonala határoz meg. Ma a Hernád-vonal, ill. a Bodrog-vonal szabja meg a hegység csapását.
– A hegység morfológiai képe egyéni vonású azáltal, hogy itt a vulkanizmus fiatalabb. Kezde-te a bádeni emeletre esik (15–16 millió év), de a végső kitörések átnyúltak a pliocénba (9–10 millió év).
– Míg a Mátra és a Börzsöny tömeges jellegű, addig a Tokaji-hegység rendkívül tagolt. Mély beöblösödések (Bózsva-völgy, Erdőbényei-völgy), félmedencék (Makkoshotyka, Károlyfalva stb.), széles völgyek (Tolcsva-, Szerencs-patak) kisebb-nagyobb egységekre, résztájakra tagolják.
– Jelentős különbség mutatkozik a vulkáni tevékenységben, az explózió erősségében, a magma anyagi összetételében. Sehol sincs a vulkáni kőzeteknek ilyen tarkasága, amely a riolitféleségektől az intermedier kőzetsoron át a bazaltig terjed.
– A vulkanizmus itt egészen más ősföldrajzi körülmények között zajlott. A tengeri elöntés miatt mind a bádeni, mind a szarmata korban a vulkáni anyag részben tengerbe hullott, ill. ömlött. Ez a vulkáni kőzetek további differenciálódásához vezetett, ami a lepusztulás különbözőségével is járt. Mindezek az eltérések a többi vulkáni hegységgel szemben rendkívül gazdag formakincset eredményeztek és ez végül a hegység egyéni arculatában, egyéni jellegében tükröződik.
Talajszerkezet
A tokaji borvidék az Alföld és a hegyvidék találkozásánál, egy törésvonal mentén alakult ki. A két térség, azaz a síkság és a hegyvidék korábban egymáshoz képest elmozdult, ráadásul a földtörténet korábbi korszakaiban a síkság volt a hegység, a hegység pedig a síkság. A törésvonal menti vulkanikus működés nyomai ma is megfigyelhetők a hegykúpok, a talaj és a kőzet összetételében.
A borvidék talajtani fejlődésében a vulkanikus működés hatására létrejött ásványok képezik az alapot. Megtalálható itt a miocén korból származó andezit (Tolcsvai-medence északi része, Mádi-medence területe), dácit (Kopasz-hegy, Szegi, Sátor-hegy) és a riolittufa (Károlyfalva vidéke, Tállya, Szerencs, Bodrogkeresztúr) is.
Ez utóbbi, a vulkáni tevékenységet kísérő hamu megszilárdulásából keletkezett, és nyomelemekben kifejezetten gazdag riolittufa az egész borvidék legelterjedtebb alapkőzete.
A borvidék talajtérképén alapvetően a lösz alapú váz- és nyiroktalajok váltakoznak, ám néhol tipikus barna erdőtalajok is fellelhetők.
A Tokaj mellett található Kopasz-hegyet körbe vastag löszréteg borítja, mely semmivel össze nem téveszthető karaktert kölcsönöz az itt termett boroknak.
A völgyekben, a Bodrogtól északra jellemzőbb a kötöttebb nyiroktalaj. A dűlők meredekebb és magasabban fekvő részein a termőtalaj egészen vékony és sovány, és a törmelékes, máladékos talajban álló tőkék gyökere egészen mélyen lehatol az altalajba.
Mád környéke pedig különösen gazdag kova üledékben, mely kivételes mineralitást, ásványi anyagban való gazdagságot biztosít az itt szüretelt boroknak.
Zempléni-hegység
A Zempléni-hegység a Hernád és a Bodrog völgye által közbezárt hegyes, dombos területet foglalja magában.
A táj talajviszonyait elsősorban a vulkáni kőzetek alakították. Az andeziten kialakult szelvények az erdős területeken agyagbemosódásos barna erdőtalajok, melyeket csupán néhány helyen vált fel a podzolos barna erdőtalaj. Tolcsva környékén, ahol az andezit és andezittufa málladékának, a nyiroknak a talajait találjuk, már több a barnaföld, de még a talajok jelentős része az agyagbemosódásos barna erdőtalajok közé tartozik. A pszeudoglejes barna erdőtalajok (Sátoraljaújhely, Mikóháza, Füzérradvány) rossz vízgazdálkodásának ellensúlyozására – a nyugati országrész azonos talajtípusain alkalmazott – bakhátas művelést alkalmazzák. A hegység belseje felé, Kishuta, Nagyhuta felett erősen savanyú, nem podzolos barna erdőtalajokat is találunk, leromlott, elnyíresedett, csarabos erdők alatt.
A táj nyugati peremén, a hegységet kísérő peremlépcsőkön, ahol vastagabb löszrétegen képződtek a talajok, csernozjom barna erdőtalajok, csenozjomok és a mélyedésekben szikesek fordulnak elő. Szikes talajként a tájban Abaújkér és Gibárt között – a Hernád-völgyben – a viszonylag magasan fekvő löszperemek mélyedéseiben néhány szolonyeces folt fordul elő. Ezek hazánk legészakabbra fekvő szikes talajai.
Tokaj-hegység
A Tokaji-hegy tájegység (kistáj) 60 %-a alacsony domblábi hát és lejtő, 10 %-a alacsony, enyhén tagolt síkság. A mindenütt jelentős talajerózió különösen a Tokaj és Tarcal közti, 250-350 m átlagmagasságú, déli kitettségű felszíneken intenzív.
A Kopasz-hegy a Zempléni-hegyvidéktől térbelileg kissé elkülönül, de genetikailag ugyanannak a 13-15 millió évvel ezelőtti vulkanizmusnak, a negyedidőszak folyamán retusálódott maradványa.
A kistájnak saját vízhálózata nincs. A terület vízszegénységét mutatja, hogy a hegylejtőnek csak szivárgásai vannak. A hegység közüzemi vízellátású.
A kistáj uralkodó talajtípusa az andezit máladékként képződött nyirokszerű agyagokon és a löszön képződött barnaföld, amelyen főként (75 %) szőlőtermesztés folyik. A Bodrog völgyében savanyú, nyers öntéstalajok találhatók, amelyek főként szántóként hasznosítottak.
KLÍMA
Magyarország a mérsékelt kontinentális éghajlat, mediterrán és atlanti hatásokkal, Mind a négy évszak jelen van. Hideg telek, meleg, időnként forró nyár. Május, június és november a legcsapadékosabb hónapok, több eső esik általában a nyugati és délnyugati vidékeken, mint keleten. A napsütéses órák száma évente1900 és 2500 között van – a legmagasabbak közé tartozik Európában. Július a legmelegebb hónap (átlaghőmérséklet 23,2 ° C) és a január a leghidegebb (-1,3 ° C). Az éves átlaghőmérséklet 11 ° C.
Tokaj-hegyalja éghajlata kontinentális, melyre a kevés csapadék, a forró, száraz nyarak és hideg telek jellemezőek. Az ősz gyakran hosszú és meglehetősen csapadékszegény. A déli fekvésű, sűrűn tagolt domborzat védelmet nyújt a hideg északi szelek ellen, és biztosítja a sok napsütést. A közeli Tisza és a Bodrog folyók, valamint azok árterei az ősszel jellemző reggeli ködök kialakulásáról gondoskodnak. Ezek a körülmények mind hozzájárulnak a különleges ízért felelős aszúsodás megindulásához, amit a botrytis cinerea nevű nemespenész idéz elő. Október derekán, végén a hűvös, deres hajnalokon a Botrytis cinerea gomba megtelepszik a fürtön. A bogyó túlérik, és elvékonyodó héjának pórusain keresztül a gomba behatol a szőlőszembe. A bogyó húsát átjárva betöppeszti a szőlőt, tartalmát (cukor, sav, aromaanyagok) átalakítja, koncentrálja.
Meteorológia
Éves hőmérsékleti átlag 10,8 oC
Első őszi fagy október 15-20
Éves csapadékmennyiség 525 mm
Csapadék a vegetációs időben 313 mm
Napfényes órák száma 2009 óra/év
Aktív hőösszeg 1600-1800 0C
A szőlőültetvények tengerszint feletti magassága 120-250 m
A 10 0C –ot meghaladó középhőmérsékletet meghaladó napok száma 175-180 nap
Az utolsó tavaszi fagy átlagos napja április 20.
Átlagos évi legmagasabb hőmérséklet 33 0C
Átlagos évi legalacsonyabb hőmérséklet -19 0C
Legcsapadékosabb időszak június
Hótakarásos napok éves száma 25-40
Leggyakoribb szélirány északkelet
Tokaji borvidék a rendkívül változatos mikroklímával rendelkezik. A mikroklíma, a talaj és az alapkőzet sokszínűsége vezetett a DŰLŐK kialakulásához. Minden dűlő egyéni tulajdonságokkal rendelkezik, ami megjelenik a termésben és a borban is. Egy azonos évjáratú, fajtájú és beltartalmi értékekkel rendelkező de különböző dűlőkből származó borok más-más karakterrel bírnak.
Az aszúsodás a szőlőnek a Botrytis cinerea nevű gomba által okozott nemes rothadása, aminek az aszúbor előállításában van jelentősége.
Az aszúsodáshoz három alapvető feltételnek kell teljesülnie:
- a gombafertőzést előidéző nedves időjárás (eső, köd) a szőlőt teljes érésben érje,
- a bogyók sérülésmentesek legyenek,
- ezt követően hosszú, száraz időszakra van szükség.
Az esőzések idején felrepedt szőlőszemekbe behatol a Botrytis cinerea nevű gomba, amely ezután a száraz napokon a szőlőszemek aszúsodását, töppedését eredményezi. Ekkor a szőlőszem vizet veszít, savtartalma, cukortartalma nő, abszolút glükóz tartalma viszont csökken (a glükóz egy része átalakul glicerinné és glükonsavvá).
A magas cukortartalom mellett szükség van egy magas savtartalomra is, a sav-cukor egyensúly kialakításához. Ezt a savtartalmat egyrészt a fajta – furmint, hárs, muskotály is jó sav gyűjtő fajták – és a talaj garantálja.
Elmondható, hogy a tokaji borkülönlegességek ízvilágának kialakításában részt vesz:
- talaj,
- fajta,
- klíma,
- botytis.
Összefoglalva:
A Tokaji borvidék kontinentális éghajlatú. A legtöbb helyen vulkanikus alapkőzet (andezit, riolit, s ezek tufái), illetve az ezen kialakult nyiroktalaj található. Az ásványi anyagokban gazdag vulkáni kőzeten testes, erős savgerinccel bíró minerális jegyekkel rendelkező borok készíthetők. A löszösebb talajú részek (pl. Kopasz-hegy), az alacsonyabb savtartalom miatt, a lágyabb karakterű boroknak kedvez, ezen dűlők alkalmasabbak illatosabb fajták termesztésére. Az aszúsodást vagyis nemes rothadást előidéző Botrytis cinerea penészgomba nemcsak Tokaj-Hegyaljára jellemző, több más borvidéken megtalálható (Arad-hegyalja, Mór).
Azonban a termőhely, a különleges mikroklíma, a környező folyók (Bodrog, Tisza) és a megfelelő szőlőfajta (furmint, hárslevelű, muskotály, zéta, kövérszőlő, kabar) egymásra találásának eredményeképpen itt évről évre bekövetkezik az aszúsodás. A borvidék riolittufába vájt pincerendszerének jellegzetes sajátossága a pincék falát vastagon borító nemes pincepenész, a Cladosporium cellare, ami viszont (a Botrytis cinerea-val ellentétben) a világon csak itt, és a Rajnai borpincékben fordul elő. Ez a gomba a tokaji borok minőségének biztosításában fontos szerepet játszik, a tevékenysége révén alakul ki az aszúbor sajátos, friss kenyérre emlékeztető íze, illata, zamata, sötét aranysárga színe és viszonylag magas, 14 térfogatszázalék körüli alkoholtartalom.
Tokaji Borvidék
Myrtus Pince Borrendelés Bor Házhoz szállítás